Kérlek komizzatoookkk!:DD

Miután Harry eltűnt a folyosó végén,Lilly úgy ugrott a nyakamba,mint akinek megkérték a kezét.

-Vííííí!!!-Sikított olyan hangosan,mint ha egy 100 éves nagymama lennék akinek nincs hallókészüléke!(Sőt talán füle se)

-Jól van Lilly!Szép volt,jó volt,elég volt!-toltam el magamtól.

-Jó-jó bocsiii!Csak annyira örülök,hogy…ááááá!!-Sikított újra,most már kicsit halkabban.Most már csak a hallókészülék nélküli néni hallotta,a fülnélküli nem!

-Nagyon örülök-villlantottam ki fogaimat-De most már menjünk órára,mert becsöngettek!-Lilly nagy nehezen elkezdett lelépkedni a lépcsőn.Mikor beértünk a biosz terembe,ahol már javában folyt a munka,kiszűrtünk fogaink közt egy amolyan elnézést félét,hátha a tanár meg szán minket és csak most az egyszer nem éget le minket az egész osztály előtt.(ami amúgy hozzátenném,hogy nem lenne ciki,de így,hogy Lou is ott ül az osztályterem leghátsó sorában már nekem is kínossá válik!)-de a szigorú Greem tanár úr nem sajnált meg minket,hanem hírtelen lecsapta kemény fedelű könyvét a tanári asztalra,amire az egész osztály felkapta a fejét mi meg megtorpantunk nagy igyekezetünk közepette.

-A két lány megáll!Megfordul!És elmagyarázza,hogy miért késtek az órámról!De ajánlom,hogy jól érveljenek,mert amolyan nagy sor volt a büfénél,választ nem fogadok el!-Hát igen legutóbb ezt mondtuk(de mi csak az igazat mondtuk).De most kétségkívül nem mondhattuk az igazat,mert azt mégse mondhatom a tanár szemébe,hogy a barátnőmet randira hívták és ennek annyira örült,hogy lefagyott és nem bírt megmozdulni.Úgy,hogy valami ütősebbet kellett kitalálni!

-Lilly elesett és még most is fáj a lába-Lilly vette az adást és hírtelen megfogta a térdét-Ezért…-Akartam befejezni,de a tanár közbevágott-Ezért mi?Bekötötted neki a cipőjét,hogy legközelebb,amikor a folyosón fogócskáztok el ne essen a cipőfűzőjében?-A többiek visszafojtott nevetéssel ültek a padban,én a táblát néztem,mintha valamit nagyon érdekesnek találnék a német szövegben,különösen úgy,hogy én angolos vagyok.(Gondolom előző órán valamelyik tanár itt tartotta a német óráját,ami nem tanácsolt egy biosz teremben!)Lilly meg a térdét fájlalta,és kicsit fel is emelte a talajról mintha annyira fájna neki,hogy nem tudna ráállni.

-Na jó most az egyszer megbocsájtok!Üljetek le a helyetekre,és meg ne halljam még egyszer,hogy fogócskáztatok a folyosón,mer nem állok jót magamért!-Az egész osztályból egyszerre tört ki a nevetés és ennél a mondatnál már én is egy kicsit elmosolyodtam.Lou mosolyogva nézett hol Lillyre,hol rám,aztán miután szólt a tanár,hogy folytatja a tollbamondást gyorsan felkapta a tollát és sebesen írni kezdett.A nap többi része elég unalmasan telt egészen addig amíg…

-Héjj,Jinny!-Szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül.Megfordultam a tengelyem körül és belenéztem a mélykék szempárba-Tudod,mivel ma Harry elmegy,csak négyen lennénk a házban és…-húzta lejjebb csíkos póloját Louis-gondoltam,vagyis gondoltuk,hogy…öhmm…átjöhetnél hozzánk valamit csinálni!-Nyögte ki végre.Amitől úgy éreztem,hogy most hírtelen elkezdenék körbe-körbe rohangálni,és nem érdekelne ki mit gondol rólam.De mivel az a fiú áll velem szemben,akiről még remélni sem tudtam,hogy valaha találkozunk még ezt az ötletet elvetettem .Úgy hogy csak közömbösen válaszoltam-Igen!-Lou szája hírtelen felfelé kunkorodott,majd válaszolt-Akkor gyere át 8-ra!Ugye tudod,hogy hol lakom?-persze hogy tudom,gondoltam magamban.-Persze!-mosolyodtam el-Csak most már a fiúk is velem laknak!-Közölte,mire bólintottam egyet és gondoltam,hogy itt be is fejeztük a beszélgetést,de Lou nem tágított-Jinny!Ugye  kettesben is találkozunk majd?-Uram Istennn!!Hát persze,hogy találkozunk,erre nem mondhat senki se nemet!-Am..Igen!-Mondtam úgy,mintha annyira nem érdekelt volna a téma,pedig igenis érdekelt…-Oké.Akkor 8-kor találkozunk.Szia!-Szia!-Mentem oda barátnőmhöz és indultunk hozzánk,hogy mindkettőnk felkészüljön kinézetileg és lelkileg is a nagy találkozásra.Miközben Lilly sikongott,bátyám üvöltette a zenét,én próbáltam megetetni Ninát,aki valamiért nem bírta abbahagyni a sírást.Miután megnyugtattam a mi drága húgunkat(akit ilyenkor legszívesebben becsomagolnék egy dobozba és elküldeném az északi-sarkra.)Felmentünk a szobámba és próbáltuk kiválasztani,hogy mit veszünk fel a nagy estére.Miközben mi Lillyvel kutattunk az én varázs szekrényemben hírtelen elhallgatott az üvöltő zene,és bátyám a már hosszú évek óta nem használt gitárját kezdte el pengetni.Lillyvel összenéztünk és amolyan „mi ütött Adamba” nézéssel kerestük egymásban a választ.Adam valami olyat játszott,amit se én se Lilly nem ismert(ami elég nehéz).Odahajoltam Lillyhez és a fülébe suttogtam:

-Leskelődünk?-Kérdeztem féloldalas mosollyal.

-Leskelődünk.-Jelentette ki Lilly.Majd mindketten megindultunk a szembe lévő szoba felé.Mikor odaértünk az ajtó félig ki volt hajtva,Adam háttal ült nekünk az ágyán,kezében a gitárjával,és a falnak egy kézzel írt kotta,és szöveg volt támasztva.Mivel nagyon Adam írás volt arra a következtetésre jutottam,hogy igen ezt Adam írta.Lillyvel csupán szemkontaktussal beszéltük meg a dolgokat,majd visszamentünk a szobámba.Gyorsan felöltöztünk a saját ruhánkba,amit nagy nehezen kiválasztottam és már Lilly rohant is haza!

Lilly ruhája:

Jinny ruhája:

                                                                  -Lilly szemszöge-

Miután haza értem a szokásos látvány fogadott:a bátyám széthevert cuccai a földön…szeretem a bátyámat(Dave),csak néha nagyon idegesítő az állandó rendetlenség mániája.Ketten élünk a bátyámmal ebben a lakásban,ha az nem számít bele,hogy a drogos,piás apám egyszer-kétszer hazalátogat,amikor nincs pénze piára(de ez 1 évben egyszer történik meg).Hírtelen csöngettek,amitől annyira dobogni kezdett a szívem,hogy féltem Harry is meghallja az ajtó túloldaláról.Még gyorsan vetettem magamra egy pillantást a tükörben,lejjebb húztam a szoknyámat,majd az ajtóhoz siettem.Egy eszméletlen pasi állt velem szemben,és hírtelen nem tudtam mit mondjak,úgy hogy csak álltam az ajtóban,és nagyban néztem Harryt.Elég sokáig nézhettem,mert hírtelen megszólalt.

-Ammm…Nem megyünk?-mosolyodott el kajánúl-Erre én olyan vörös lettem,mint a ketchup,és lehajtottam a fejem.

-De,persze mehetünk!-Mondtam az alattam lévő pocsolyának,amiben Harry tökéletes teste tükröződött.Kivezetett a kocsijához,kinyitotta nekem az ajtót(igazi úriember),majd elindította a járművet.Elég nagy csönd volt egy ideig,ami elég kínos volt,de Harry megtörte a csendet.

-És szereted a bandánkat?-Kérdezte meg kiváncsian.Egy kicsit vaciláltam a válasz adással,féltem,hogyha nagyon őszinte leszek megutál,de rájöttem,hogy a kapcsolatok 1. szabály az őszinteség.

-Nem-jelentettem ki égővörös fejjel.Harry arcán megjelentek az aranyos kis gödröcskék,ami azt jelentette,hogy mosolyog. Úgyhogy egy kicsit megnyugodtam,de féltem ez egy amolyan gúnyos mosoly.

-Na ezt már szeretem!-Mondta.Amin kicsit meglepődtem.És mivel látta,hogy kérdőn nézek rá folytatta.

-Szeretem amikor őszinték a lányok.Utálom,amikor mindenben egyet értenek velem,és nem mondják el az érzéseiket teljesen őszintén!-Mosolyodott el.Nem mondtam semmit,csak mosolyogtam.Kezemet lábam mellett tartottam,amikor hírtelen egy ,meleg kéz csúsztatta rá selymes ujjait.Egy pillanatra felnéztem,hogy lássam Harry arcát,de ő csak mosolygott,úgyhogy újra előre fordultam és az utat kezdtem fürkészni.Ujjainkat összefonva ültünk egész úton a mozi felé,és beszélgettünk.Mikor odaértünk a mozihoz egy csapat rajongó jött oda hozzánk,az egyik fele Harryvel akart fotózkodni,úgyhogy kicsit távolabb mentek,vártam,hogy a másik fele a rajongótábornak is rohanjon Harry után,de azok nem mozdultak.

-Miért vagy a férjemmel?-Kezdte el a beszélgetést „kedvesen” egy alacsony,szeplős,szőke hajú lány.Próbáltam nem felhúzni magam,gondoltam,csak egy kis gyerek.

-Jinny Hunffri vagyok.És azért vagyok Harryvel-emeltem ki a Harry szót,jelezvén,hogy ne szólítsa a férjének.-mert meghívott mozizni.Nem mintha bármi közötök lenne hozzá!-tettem hozzá kissé bunkón,de hát mit lehet tenni,ha egyszer a férjének nevezte.

-Nem érdekel a neved.Csak az érdekel,hogy szállj le Harryről!-Mondta egy 15 év körüli lány.Kikerekedett szemekkel néztem a dühös szempárokat.Harry eközben befejezte a fotózkodást és hátulról átkarolt,ezen egy kicsit meglepődtem,hiszen most van az első randink.De amint elkezdte a mondandóját rájöttem mi evvel a szándéka.

-Ő itt egy osztálytársam,aki nagyon szép,okos és kedves,és ez nekem nagyon bejön.Úgy hogy ha igazi directionerek vagytok nem bántjátok,mert avval engem is bántotok.-Közölte kis dühvel a hangjában.Erre én kezeimet rácsúsztattam a hasamon lévő meleg kézpárra,és lágyan cirógatni kezdtem.Harry a fülembe súgott valami köszönöm félét,de nem nagyon hallottam a fülemben lüktető vér miatt.A rajongók hangos trappolással elhaladtak mellettünk,és közben amolyan „de hülye ez a csaj” mondatokkal jutalmaztak meg.Levettem Harry kezéről az ujjaimat,és közben egy halk sóhajt szűrtem ki fogaim közül.Harry még mindig nem vette le kezeit a derekamról,hanem megfordított és…és…megcsókolt!?Beengedtem nyelvét a számba és hagytam hogy ajkaimat harapdálja.Miután elszakadtunk egymástól nem beszéltünk,csak mosolyogtunk egymásra.Harry megfogta a kezemet és összekulcsolta ujjait az enyémekkel,majd befelé indultunk.Egész film alatt vagy suttogva beszélgettünk,vagy csókolózunk,vagy csak egymás kezét fogva ültünk és csöndben néztük a filmet.Hogy milyen volt a film nem tudom,mert…köhömmm…„mással”  voltam elfoglalva.

Mikor hazavitt egy búcsú csókkal köszönt el,és kijelentette,hogy holnap értem jön suli elött.Annyira cukiiii!